2014. február 22., szombat

39,

Felálltam és megfogtam a kezét majd lassan húzni kezdtem a szoba fele.
Mikor beértünk értetlenül nézett rám.Én közel léptem hozzá és megcsókoltam.
Közelebb húzott a derekamnál fogva és a nyelvével bejutást kért,én nagy örömmel megadtam neki.
Lefektettem az ágyra és rámásztam.Lovagló ülésben ráültem és elkezdtem csókolgatni a nyakát.
Kigomboltam az ingét és a mellkasát kezdtem csókolgatni.Lassan haladtam lefelé,utána kigomboltam a nadrágját és levettem. Ian hirtelen fordított a helyzeten.
-Ash túl vagy öltözve.-mondta majd elkezdte a nyakamat csókolgatni.
Én ezt halk nyögésekkel tűrtem.Lassan kigombolta a felsőm és levette.Majd kínzó lasusággal csókolta végig az egész mellkasom a mellemnél elidőzve egészen a   nadrágomig.Egy gyors rántással megszabadult a  nadrágomtól és a fehérneműmtől.Majd saját magáról húzta le a nadrágot.
Nem cicózott,rögtön behatolt.
Most már nem fájt,először lassan majd egyre gyorsabban lökött.

Kezdtem érezni a hasam aljában a bizsergő érzést  ezt jeleztem is azzal hogy megmarkoltam a hátát.
Erre ő begyorsított.Szinte azonnal elmentem és rá pár percre ő is.
Majd  kifulladva mellém dőlt és magához húzott.
-Szeretlek Ash-csókolt homlokon.
-Én is szeretlek.-simultam hozzá jobban.
*
Reggel arra keltem hogy az oldalam apró puszikkal halmozzák el.
Azonnal mosolyogni kezdtem.Majd lassan kinyitottam a szemem.
-Jó reggelt.-csókolt meg
-Szia.-mosolyogtam rá.-Hogy hogy ilyen korán fent vagy?-kérdeztem
-Támadt egy ötletem.-mosolygott.
Kérdően néztem rá.
-Szabaduljunk ki innen egy napra.Menjünk le a tengerpartra.-lelkesedett.
Csak úgy menjünk le kettesbe a tengerpartra? Miért ne? Ez szuper lesz.
-Oké-lelkesedtem én is.
Felkeltünk és összepakoltuk a cuccokat,és reggeliztünk is.Majd rögtön el is indultunk.
Egy ideig csendben voltunk és élveztük a napfényt.
Ian végig fogta az egyik kezem.Néha a szájához emelte és nyomott rá egy puszit.
Annyira boldog voltam,hogy az leírhatatlan.
Hirtelen Ian megtörte a csendet.
-Tudom hogy Hétfőtől újra suli,és már csak két hét van hátra belőle.Hová akarsz tovább menni?-kérdezte feszengve.
Hát reméltem ez nem nagyon jön szóba.Ezt a témát próbáltam a szőnyeg alá söpörni és nem foglalkozni vele még egy jó ideig.de hát sajnos most már nem tudom elhalasztani ezt a beszélgetést.
-Hát Ny.U.S.-be adtam be a jelentkezésem..és fel is vettek-mosolyogtam halványan.
-A New Yorkba lévő Ny.U.S-be?-csuklott el a hangja.
-Igen-mondtam majd a szememet a kezemre vezettem.
Ian kihúzta a kezét a kezemből,és az orrnyergét kezdte masszírozni vele.Ideges volt.
-Akkor még nem ismertelek...nem adtam volna be a jelentkezésemet olyan messzi egyetemre ha ismertelek volna-mondtam szomorúan.
 Ian hirtelen újra megfogta a kezem és azt mondta:
-Ash azért adtad be oda a jelentkezésedet mert oda szerettél volna menni,mert ez az álmod,és én ezt tiszteletben tartom.Sőt büszke vagyok rád,mert nagyon nehéz oda bejutni.
Lefagytam.Ez mi??
-És velünk mi lesz?-hitetlenkedtem
Ian lehúzódott az autópálya szélére és felém fordult.
-Ash,nem tudom csak azt tudom hogy megoldjuk.Meg fogjuk oldani,mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
Nem tudtam mit mondjak erre csak megcsókoltam.
Ő azonnal szenvedélyesen vissza csókolt.
-Rendben,szerintem is megoldjuk én is szeretlek,de induljunk mert estére se érünk a partra.-mosolyogtam rá.
Azonnal folytattuk az utunkat.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése