Oda futottam és a nyakába borultam.
-Jaj úgy hiányoztál-szorongattam
-Te is nekem.-mosolygott majd ő is megszorongatott.
Miután befejeztük egymás ölelgetését csináltam magamnak reggelit. Ami abból állt hogy elövettem egy tálat és tejet meg müzlit öntöttem bele.És voálá kész a reggelim.
-Mesélj hogy vannak a szüleid?-kérdeztem
-Jobban köszi.-mosolygott-Ja és találtam munkát.
Tényleg már csak nekem volt munkám mikor elment de ez is megoldódott .
-Ez remek és mit?
-Egy kávézóba pincérkedem délutánonként.
Olyan jó hogy ez is megoldodott.
-Jaj tényleg jövőhéten már suli.-szomorkodtam.
-Igen már csak két nap szabadnapunk van.Mit csináljunk?-lelkendezett
Oh-oh most mit mondjak hogy megyek megismerkedni Ian szüleivel?
Jaj de buta vagyok hisz már tegnap talizott vele biztos mindent tud.
-Hát..izé az a helyzet hogy ma Ian szüleivel találkozom.-vakartam meg a fejem.
Tess szemei tágra nyiltak aztán mintha eszébe jutott volna valami..
-Ja igen mesélj csak mi van köztetek?
Hát akkor ezek szerint nem tud semmit.
-Na ez az egész a csapat építőn kezdődőt.....-majd egészen a tegnap estéig meséltem neki a dolgokat.
Miután elmeséltem ,megfontolta a válaszát és így szolt
-Ez az Ian az elmondottaid alapjan rendes srácnak tünnik-majd elmosolyodott
-Mi az?-kérdeztem
-Láttad milyen első osztályú feneke van?-kérdezte.
-Jaj nekem mondod én már fogtam is.
Eddig bírtuk majd mind a ketten elröhögtük magunkat.
-Figyi Tess letusolok és utána segítesz kiválasztani mit vegyek fel?-kértem boci szemekkel.
-Azt hittem már meg sem kérdezed-mosolygott.
Gyorsan elmentem tusolni majd megcsináltam a hajam.
-Kész vagyok-ordítottam ki a szobából.
Tess már rohant is segíteni.
-Na jó nézzük.Ki lesz ott?-gondolkodott
-Az anyukája és úgy mond a kis huga.-mondtam
Kicsit gondolkodott.
-Szóval egy anyuka barát visszafogott ruci kell ami még is csini.
Pár perc töprengés után Tess kivett egy ruhát.
-Ez pont jó.
-Az anyukának is tetszeni fog és ráadásul még nagyon csinos is.
Vagy két percig csak nézegettem magam a tükörbe mire eldöntöttem hogy jó lesz.
-Tess szerinted mit vigyek ajándékba?
Töprengett.Jó hogy hazajött Tess mert ő már volt egy pár ilyen bemutatkozáson.
-Szerintem az anyukának virágot a kislánynak meg csokit vagy sütit.
Hirtelen eszembe jutott hogy van itthon három tábla csoki.Azt elviszem és akkor már csak virágot kell vennem.
-Mindjárt jövök ,lemegyek virágért.-ordítottam az ajtóból.
Leszaladtam a virágárushoz,ahol persze nem tudtam eldönteni milyen virágot vegyek.
Szerencsémre a boltos nő,aki egy idős néni odajött segíteni.
-Szervusz,segíthetek valamibe?-mosolygott
-Nem tudom eldönteni milyen virágot válasszak.
-Milyen alkalomból kell?-kérdezte
Picit elpirultam.
-A barátom anyukájának veszem,most fogunk megismerkedni.
A néni azonnal eltűnt,bement a boltba.
Én csak hülyén álltam ott nem tudtam eldönteni hogy utána menjek vagy ne.
Szerencsére a néni kijött egy gyönyörű csokorral.
-Tessék ezzel biztos sikered lesz.-mosolygott.
-Köszönöm szépen.-hálálkodtam
Kifizettem majd siettem fel mert már késésbe voltam.
Mikor felértem Tess tévét nézett.Alig telt el öt perc már csengettek is.
Ian volt az.
-Szia.-köszönt majd feltünöen végig mért .-Gyönyörű vagy.
-Szia Ian.-köszöntem neki
Majd magához húzott és lágyan megcsókolt.
-Indulhatunk?-kérdezte
-Persze.-mondtam
Összeszedtem a cuccokat és felvettem a kabátomat ,majd kézen fogva elindultunk.
Lent beültünk a kocsijába.
-Ian mennyire van messze?-kérdeztem
-Körübelűl egy óra.-mosolygott
Szép csendbe voltam,tudom gyerekes de nagyon féltem.
-Na ne izgulj anyukám nem fog felfalni.
Próbált nyugtatni Ian és megfogta a kezem.
-Rendben.-erőltettem mosolyt az arcomra.
Az úton csendbe voltunk csak ilyen unalmas dolgokról beszélgettünk.
-Jövőhéten már suli.-mondtam.
-És akkor abba hagyod a modelkedést?-döbbent le.
-Nem megbeszéltem az ügynökségen,hogy délutánonként meg hétvégén bent leszek.-mondtam ezt olyan na ezt jól összehoztam büszke mosollyal.
-Velem nem is leszel?Mindenre van időd csak rám nincs? Erre nem is gondolsz?Mi mikor fogunk találkozni?
Ez neked nem is számít?-akadt ki Ian teljesen.
Rá se ismertem ilyen sose szokott lenni mindig kedves.Nem is értettem mi van először.
-Ian állj le egy kicsit!-csititottam le-Nem tehetek róla iskolába kell járnom mert még fiatal vagyok.Munkába kell járnom mert kell a pénz a lakásra,különben elmegyek New Yorkba a szüleimhez.-itt kicsit szünetet tartottam,aztán higattabban fojtattam-Figyelj amúgy ha nem esett volna le te vagy a fotosom így minden délután együtt vagyunk és még ott az egész este.-fejeztem be a mondandom.
Hát Ian nem így volt vele.
-De az irodába senki nem tud rólunk.-mondta
-Majd elmondjuk nekik.Engem nem zavar.-mondtam
-Pfh.-duzzogott.
-Jól van elég legyen most meg mi a bajod.-húztam fel magam
-Semmi.-vetette oda nekem.
Na jó itt lett elegem mit veszekszik velem nem csináltam semmit ellene.Csak így minden előzmény nélkül nekem esik.Ezt nem bírom és nem is akarom.
-Állj meg!-szóltam neki
Hirtelen döbbentem rám nézett.
-Mi?-kérdezte
-Jól hallotad állj meg kiszálok.-idegeskedtem tovább.
-Dehogy állok.-mondta még mindig durcázva.
-Akkor ki ugrok-fenyegetőztem.
Tudom hogy teljes mértékbe gyerekes vagyok ,de nem zavar.
Ian nagy káromkodások közepette lehúzodott.
Nem is haboztam tovább rögtön kipattantam.
-Na szia.-csaptam be az ajtót és indultam visszafele.
Igazából fogalmam sincs hol vagyunk vagy hogy hogy jutok vissza,de ez most nem számít.
Csak annyit tudok hogy baromi mérges vagyok és hogy épp a semmi közepén mérgelődök.
Hallottam hogy csapodig megint a kocsi ajtó.
Remek Ian jön utánam.Egyszer csak érzem hogy valaki csuklón ragad és vissza ránt.
Ian volt és pont a mellkasához rántott a tenyerem rajta volt a mellkasán így fenttartva a távolságot de ő szorosan ölelt.
-Hé Ash várj egy kicsit.Beszéljük meg.-kérlelt már normálisan.
-Miről akarsz beszélni.Vagy megint veszekedni akarsz?-flegmáztam
-Nem,dehogy.Utálok vitázni.
-Akkor?-mondtam közömbösen.
-Sajnálom tényleg paraszt voltam nem csináltál semmit,igazad van.Csak....-itt abbahagyta
-Jaj kérlek mond már mitől vagy így kibukva?-mondtam már normális hangnembe.
Kicsit töprengett.Gondolom gondolkozott hogy el mondja-e a dolgot.
Én biztatóan rámosolyogtam ,hogy lássa elmondhatja.
-Tudod tegnap megtudtam hogy Max nálunk fog dolgozni.-lett ideges
Jaj már értem miért akadt ki.Szívből gyülöli Max-et.
-Nem lesz baj ,te vagy a fotosom.-biztattam
-Igérd meg hogy elkerülöd,kérlek.-kérte kétségbe esve.
-Rendben-mosolyogtam
-Akkor szent a béke?-kérdezte Ian.
-Igen.- mondtam.
Ian-nek se kellett több boldogan megcsokolt,majd folytattuk utunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése